2007/07/10

Ziffer Sándor

Dobó István Vármúzeum, Eger

Nem túlzott a honfitárs-monográfus Borghida István, amikor Kandinszkijjal egy lapon emlegette Ziffer Sándort. A Nagybányai táj boglyákkal püspöklila szénakupacai kilencszáznyolcban, a Hegyoldal… zöld-vörös izzásai két esztendővel...

2007/06/27

Hincz Gyula művei a két világháború között

Városi Művészeti Múzeum, Győr

Hincz Gyula ötvennégyben megfestette a Szabad május 1.-et, ezt a felelőtlenül színes, behízelgően hazug vásznat, és sokan így emlékeznek rá. Hincz a hatvanas években színpompás falkárpitokat terveze...

2006/05/07

       A  dombormű csonka kör kompozíciója középpontjában az Isten alakja áll, feje körül dicsfénnyel. Az Istenalak stilizált, arca kidolgozott. Körülötte sugarakban olvasható a Himnusz teljes szövege. Minden versszakot, ugyancsak körkörös sugarakban, kerékküllő formáb...

2005/12/18

Régi gyanú, hogy Nádler István csak azért szorította geometriába a festészetét – rég volt – , hogy hosszú, nehéz szigorából annál elementárisabban törhessen ki. Tomboló színek, szétrobbanó formák, zilált, lihegő alig-fegyelem bomlott ki vagy negyedszázada a kemény élek...

2005/10/19

Aki látta Hincz Gyula Görögdinnyés csendéletét a Haas Galériában, az hamar észreveszi, hogy a művésznek semmit sem kellett kitalálnia, amikor az ötvennégyes Szabad május 1.-et megfestette. Ugyanaz a repdeső, inkább impresszionista, mint expresszív foltfestészet az ötöd...

FERENCZY BÉNI. A NEMZETI GALÉRIA KAMARAKIÁLLÍTÁSA Gondoljuk csak meg: a fia a Wermacht katonájaként hal meg húsz évesen, feleségének fia, szintén az első házasságból, Moszkvában él, orosz, húsz évig nem láthatják, s mindez igen szoros kapcsolatban van azzal a mozgalommal, majd hatalommal, amely peremre szorítja, a főiskoláról eltávolítja, műtermétől megfosztja. Ez Ferenczy Béni, a legpolgáribb magyar festő fia, egy Bach-huszár-födbirtokos és egy K. u. K. tábornok unokája, a szobrász-óriás az ötvenes években. A Nemzeti Galéria kamarakiállítása, lévén hagyatéki, a művek mellett az életrajzot is felvillantja, a jellemet is ábrázolja. Ferenczy Károly fia, az ugyancsak műfajalapító és forradalmár Noémi ikertestvére huszonévesen a Tanácsköztársaság tevőleges elkötelezettje lesz, a megbuktatás után is cselekvő kommunista, akinek ezért kell – nem a múltjáért, az aktuális aktivitásáért is – innen Romániába, Romániából Csehszlovákiába, onnan végre Bécsbe mennie. Moszkvába lelkesedésből indul. Ausztriában már megállapodott, osztrák nőt vett feleségül, családot alapít, húsz éves Matyi fiát majd negyvenháromban éremmel is meggyászolja, harmincban Lenin-érmet mintáz, és harminckettőben letelepszik a szovjet fővárosban. Nagy sikerei a jelek szerint ott nincsenek, nagy megbízásokat bizonyosan nem kap, életének és életművének nagy fordulója mégis Moszkva, ott ismeri meg második feleségét. A legendás asszony, minden kortársnak és az egész művészettörténetnek Erzsi magyar emigráns feleség, aki – ez is épületes történet – elválik, a fiát a férjnek ítélik, akit viszont kivégeznek. A fiút orosz mostohaanya neveli fel, csak oroszul beszél, hogyan is beszélhetne másként, a kortársak színes epizódokra emlékeznek ötvenhat őszéről, amikor itt Pesten újra találkozhatnak. A kiállítás azért is érdekes, mert az eddig ismert életműben mindennek alig van nyoma. Harmincötben – talán a legjobbkor – a Ferenczy-házaspár visszatér Bécsbe, aztán Bécs és Budapest, aztán csak Budapest a színhely, zsidómentés, illegális munka, a felszabadulás után ösztöndíj és professzúra, mígnem negyvenkilencben eltávolítás és mellőztetés. Ferenczy Béni a visszaemlékezések szerint nem közlékeny, következésképp a Ferenczy Béni-irodalom is szűkszavú, a Ferenczy Család Művészeti Alapítványban őrzött hagyaték is csak témákban és címekben közvetlenebb és részletezőbb. Egy Kisfiú portré a húszas évekből, aki Matyi, egy Alvó kisfiú harminchárom körül, aki Nikola, az egyik fekete, a másik vörös krétarajz, Matyi emlékérme archaikus-szép latin felirattal – de valamennyiből hiányzik a privát, mind olyan klasszikusan általános érvényű, mint a legendás Erzsi-ábrázolások. Klasszikum és eleven élet. Ez az egyszeri, a megismételhetetlen ebben a hatalmas életműben, nagy, fenséges nyugalomnak és pompás, feszülő aktivitásnak az egyensúlya, békéje és vibrálása. Miután az avantgárd, a kubizmus tapasztalatait megszerezte Ferenczy Béni – egy kilencszáztizenkettes apró plakett emlékeztet most a kezdetekre – érett művészetében a modern figurativitás, a korszerű klasszicitás hagyományait teljesítette ki, másik iskolájáét. De nem úgy, mint korának hitehagyott, önnön múltjukat megátkozó békülékenyei. Az ő dús aktjaiban, hatalmas keblű, monumentális combú asszonyaiban ott zakatol korának és hitének dinamikája, meg szigorúan szerkesztő értelme. A ritkán látott Női akttorzó, a kiállítás egyik ajándéka mindössze huszonöt centiméteres bronz, de nekiinduló törzse szinte robban, női mell és ágyék ilyen offenzíven, ilyen testmeleg agresszivitással még sosem ment neki a világnak. A Caritas is torzó. A jótékonyság, az adakozás, a jóttevés nemtője kar- és kéznélküli, ez közepes tehetség kezén legfeljebb karikatúra lehetne, a mesterszobrászat azonban a harangosan zengő dús keblekkel, a lepel alatt is fenséges asszonyöllel bőséget és cselekvést sugároz. Érett, monumentális asszonytestek és leányos, tiszta mosoly, lírai, szűzi kisfiúfigurák és szomorú, valamiképp felnőttes tekintet, az Erzsi-ábrázolások kitárulkozó, önfeledten szerelmes erotikája és szibillás, megközelíthetetlen fensége – a szobrok és a grafikák mindig ellentmondásosak. Monumentálisan teljesek. Kis léptékekben hatalmasok, mert a magyar szobrászat monumentalistája úgy halt meg harmincnyolc éve, hogy egyetlen korszak, egyetlen szellemiség sem tartotta igazán fontosnak, hogy köztéri feladattal megbízza. A kiállítás adósságtörelesztés. A magyar társadalomnak, a magyar szellemiségnek a Ferenczy Béni tételen még hatalmas adóságterhe van. Népszabadság 2005. május 21:, 17. old.

2005/05/21

2004/12/15

         Én mostmár csak akkor rendezek kortárs képzőművészeti kiállítást, ha nagyon sok pénzem lesz, ha tele leszek szponzorokkal. Akkor viszont elhozatom Londonból a Nelson-oszlopot, leszereltetem az Eifel-tornyot, lefűrészeltetem talapzatáról a római Marcus Aurelius...

2000/10/10

A BALANSZ KÉJE

         Sőt: „az olthatatlan vágy, a szerkesztés gyönyöre, a kiegyenlítődésre való hajlandóság, a balansz kéje.” – Ezt a szófűzért egy képzőművészeti szakfolyóirat szakszerzője írta le hat éve Haász István konstruktivizmusáról. Ehhez képest szikár purita...

Please reload

Legutóbbi bejegyzések

September 6, 2020

Please reload

Kiállítási Hírek

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com