MÁS SZENZIBILITÁS I.

MULASICS LÁSZLÓ

Mulasics László súlyát már az a néhány tuskompozíció is mutatja, amelyek ugyan pályája derekán készültek, de amelyek e pálya igazi előkészítőinek tekinthetők. Geometrikus nonfiguráció, a fekete-fehér vállalt önfegyelmével alakított hasábok, ritkán ívek, amelyek bonyolult egyensúllyal teremtik meg a Palota, esetleg a Talizmán puritán képzetét.

Mulasics László: Váratlan fordulat, 1988. Enkausztika, arany, vászon, 160x140 cm

Ez válik dúsgazdag puritanizmussá az enkausztikákon. Hiszen egy arannyal megszerkesztett vonalrendszer akkor is drámai és egyszersmind intim volna, ha a bazaltszürke hátterét hagyományos festéssel vitték volna a vászonra [(O. T. (1.)], és egy meszesfehér hatszög behatolása nem kevésbé, ha ütközik a hasonló színű-felületű négyzettel (Északi szél). Csakhogy Mulasicsnál szín és felület fundamentális jelentőséget kapott.

A méltatlanul fiatalon, negyvenhét évesen meghalt festő korán felfedezte magának (korunknak) az enkausztika technikáját, ezt az antik és időálló festésmódot, amelyet a művészettörténet leginkább a kétezer éves fájúmi múmiaportrék jóvoltából ismer. A viaszfestést, amelynek lényege, hogy a festék oldó-kötőanyaga a méhviasz, következésképp forrón és gyorsan kell felvinni a fatáblára vagy a vászonra.

Manapság általában vasalóval. Ennek a technikának köszönhető az a sosem sima, szemcsésen izgalmas képfelület, amely meleg kézműves-közvetlenséget sugároz és végtelen gazdag színkeveredésre ad lehetőséget. Azaz, éppen ellentéte annak a fegyelmezett egzaktságnak, amelyet a konstruktív képfelfogás megkíván, és találkozásuk így rendkívüli eredményeket produkálhat.

Mulasics képein barátságos lesz egy képmezőbe aszimmetrikusan behatoló, ráadásul önmagában is aszimmetrikus-kiegyensúlyozatlan vonal, mert a képmező maga szürkés-sárgás-kékesen rücskös és otthonos, és hasonló okokból megbocsátható az a feketénk ható derékszög, amely megint csak aszimmetrikusan vág vele egy két és félméteres vászonba. Már csak azért is, mert van ennek a technikának az otthonos esetlegességen kívül némi antikvitás-sejtelme is. Nemcsak azok számára, akik ismerik a fájúmi múmiaportrékat, hanem mindenkinek, aki hajlamos tartózkodó színek és színtöredékek láttán tudatosan vagy öntudatlanul elfáradt római kori falképek hangulatára emlékezni.

Ez a festészet segít ebben. Ha kronológiailag nem feltétlenül, logikailag mégis az az etap következik, amikor Mulasics a geometrizmust kiegészítette, nem egyszer leváltotta. A Keskeny ösvények említett harmadfél méterét a feketés derékszög mellett egy nem kevésbé enigmatikus arany motívum, még leginkább az egyiptomi papiruszábrázolásokra utaló, nyeles és kibomló alakzat uralja. Ugyanez, vagy a rokona hajlik be a Váratlan fordulat jobb felső sarkába. És még kevésbé konkretizálható, de jelen van a megvesztegetően költői koloritú Néma falak antikvitása, valamint a fehér, tompazöld és tompanarancs foltokból összeolvadó Pillérek oszloprendi hovatartozása.

És máris helyben vagyunk. A nyolcvanas években támadóbb posztavantgardként induló Mulasics (néhány újságpapírra felrögtönzött, olykor dühödten aranyfoltos munkája emlékeztet a hajdani újszenzibilitás csoportra) – egyszóval a hagyományokat főiskolás kora óta tagadó festő megtalálta az érvényes piktúráját. Ez a festészet csupa mesteri bizonytalanság. A kézmeleg matéria tagadja a konstruktivista szigort, miközben annak tisztaságát mindezek ellenére őrzi. A motívum-töredékek opponálják az absztrakciót, de úgy, hogy közben maguk is elvonttá válnak. A sejtelmes (antik?) elemek egyiptomi- görög-római utalásokra bátorítanak, de határozatlan megformálásuk a meghatározatlan rendszerben ezt kétségessé is teszi.

Csupa ellentmondás, összeegyezhetetlen széttartás. Mesternek kell annak lennie, aki ebből egységes, szétszedhetetlen, összeforrott lényegű művészetet képes teremteni. Mint Mulasics László, aki az új szenzibilitás egykori tagadását örökítette át és hitelesítette különleges nagyművészetté; súlyos-érett piktúrával opponálva az egyetemes festészetet.

Mulasics László: Keskeny ösvények, 1989. Enkausztika, vászon, 90x250 cm

Mulasics László: A megoldás kezdete. Várfok Galéria; 2017. március 11-ig.

Mentés