Szabadság és fegyelem

Haász most is megőrzi és meghaladja a hagyományos konstruktivizmus értékeit.

Tudni való: Haász István mindig úgy mozgott saját közegében, a konstruktívitás világában, hogy a racionális, az elvont szabályokat felettébb szabálytalan gesztusokkal erősítette. Tizenháromban, a veszprémi képtárban még éppen csak elszínesítette – ha nem volna méltatlan a kritika fennköltéségéhez: fekete szóródásokkal elmaszatolta – győzelmes konstruktivizmusának sárga geometriáját, de tizennyolcban, Molnár Ani galériájában már ez a tapintatlanság mintegy térbelivé tolakodott. Vastagabb és áttetszőbb festékrétegek teremtettek felületi ritmust az elvileg sík képen, látható papírréteg-alá

tét és nem titkolt felületkezelés (magyarul: glettelés) élménye teljesítette ki a hitelességet.

Ehhez képest a zárt geometria és a homogén, monokróm színvilág megjelenése az izmus eredeti kötelmeihez való visszatérést jelenthetné most Szentendrén. Haász geometrikus műveket fest. A jobbára fekete síkidomok, négyszögek, a nem kevésbé keveretlen, homogén sárga és zöld paralellogrammák tehát az alkatrészei lehetnének egy olyan képi-gondolati rendszernek, amelyet éppen száz esztendeje konstruktivizmusként ismerünk.

Ám nem lesznek. A második terem méretben is ünnepélyes fekete vásznainak komoly súlya, a harmadik helyiség színben is, formában is eseménydúsabb felvonulása, meg a bejárati ismertető szöveget körítő közepes méretű táblák újfajta aktvitásról tanúskodnak.

Haász most úgy őrzi és haladja meg a hagyományos konstruktivizmus értékeit, hogy korábbi, önkényes eltéréseihez képest halkabb, tartózkodóbb, szabályosabbnak mutatkozó eszközökkel ér el jóval jelentősebb változásokat. Csendesen, következetesen gazdagodó piktúrát.

Elég, ha tömör, fekete négyszögek (nem négyzetek!) közé beszorít egy sárga nyiladékot (sávot), a feszültség óriási lesz. Akkor is, ha nagyjából ugyanezt a gesztust egy hasonló lapon megismétli, de bátortalan lila és fakó kék sáv próbálja tompítani a drámát. Elég, ha egy bonyolult derékszögrendszert sárga, kényelmesen napsütötte háttérre fektet, mert csaknem ugyanez a fekete derékszögrendszer zöld négyzetre nehezedve a vitathatatlan szupremáciát, a mozdíthatatlan uralmat testesíti meg.

Ezek, önkényességet nem nélkülöző, esetleges melléfogásokat kockáztató értelmezések. Ám talán segédeszközök annak az egyéni világnak a megközelítéséhez, amely Haász konstruktivizmusát egyedi-egyszerivé emelik a konstruktivizmus nagy és száz éves birodalmában.

Mert a nagyok, az erősek mindig egyszeriek és félreismerhetetlenek voltak az egyébként szigorú szabályú izmus évszázadában. Malevics színes, súlyos geometriát öntött a vászonra, ameddig önthette, Mondrian testetlen, szigorú-szép rendszerbe zárta világot, közelebb Bortnyik síkkal-dimenzióval építkezett, Moholy Nagy fénnyel és testetlenséggel.

Haász most a szabadág és a fegyelem erőterében élteti a konstruktivizmus humanizmusát.

Népszava 2021.09.21