NÁDLER BÖLCSESSÉGE

2019/11/27

 

 

   A Kain és az Ábel a jobboldali teremben emlékeztet a réges régi Nádlerre. Nemcsak azzal, hogy a legtöbb művel ellentétben szótanilag értelmezhető, tárgyszerű címük van, hanem azzal a geometrikus szabatossággal, homogén színvilággal is, amelyek a pályakezdő Nádler István képeit jellemezték. 

 

     Nádler István: Kain                                                        Nádler István: Ábel

     mindkettő akril, kazeintempera, vászon, 130x110 cm

 

          És amely tulajdonságokat most egyből régmúlttá tesznek finoman kitartó történelmietlen elemek. Olyan rózsaszín kontúr, amilyen a Kain fekvő trapézát (csonka háromszögét?) határolja, olyan áttűnő derengés , amilyen az Ábel aranyháromszögének hátteret ad, soha, akármilyen nevű geometrikus és neogeometrikus elődben nem fordult elő. Ráadásul az arany síkon némiképp átüt a mögötte húzódó rózsaszínes sáv, maga az arany felület kényelmes, nagy gesztusú ecsetmozdulatok egyenetlenségét viseli, a maga módján megidézve az egykor színnel robbantó, formákat kikezdő későbbi Nádler spontaneitását.

 

        Mindazt, amit a Biblia ihlette, de oly kevéssé biblikus nagy vásznak melletti papírmunkák újrahasznosítanak. A megint csak háromszög uralta lap, amelyen a sárga síkidomot némi jó szándékkal kalligráfiának is tekinthető fekete hurok fedi részben el, a mellette lévő, amelyen hasonló háromszögre transzparens szürkés síkok és orsóelemek vetülnek. Konkrét címek, feliratok nincsenek a két teremben, a kódolandó betű-szám elnevezésüket a  Kisteremtől a reprodukciókkal együtt kaptam, a továbbiakban önkényes ábécéjelekkel próbálom az azonosítást elősegíteni. (Valamennyi akril, kazein, papír, 70x50cm.)

 

         Az egykor geometrikus, majdnem szikár Nádler jó harminc éve hirtelen és mindenki meglepetésére nonfiguratív foltfestészetet kezdett művelni. Nap- és évszakokat megcélzó tasizmust, klasszikus zene inspirálta kalligráfiát, geometriát megidézve szétziláló Malevics-tisztelgéseket. Az utóbbiak önmagukban mutatják vállalkozásának elvileg abszurditását. A huszadik század festészettörténete – a figuratív is, a nonfiguratív sem kevésbé – tele kostruktivitáson elvérzett kolorizmusok és kolorizmus szétrobbantotta racionalizmusok históriájával. Nádlernek azonban sikerült; néhány (néhány évnyi) kiszabadult festői periódus, szabados foltpiktúra közvetlen következményeként megalkotta a megviselt konstruktivizmus, ha tetszik, az összeterelt informel elméletileg lehetetlen egységét. (Lásd: Archívum.)

 

          Azt a szín teli elevenséget és formát foszlató mégis súlyt, amelyből képeinek egészen különleges drámája sűrűsödik, kerekedik teljessé.

 

         És amely dráma új értékekkel jelentkezik most a Képíró utcában. Nádler, nyolcvan múltán, még elevenebb, és bölcsebb lett. Vigyázat, ez nem a korosakat vigasztaló átlátszó eufemizmus, ez az idén készült legújabb műveinek a tanulsága. Ha két éve tömbös, súlyos, sodró, spirálokkal, meszelő-nehéz ecsetvonásokkal és földig érő képméretekkel alkotta meg azt a kettősséget, amelyet áradóból és fegyelmezettből képes megteremteni (lásd Archívum), most nem kevésbé érvényes idei képeket mutat be úgyszólván csupa eltérő tulajdonsággal.

 

         Képi világa most is erős, áttetsző vagy lazított-álcázott szerkezetre épül. Háromszöget csupán a háttérre felvetülő lapon látunk úgyszólván leplezetlenül. [A]. A fekete és vörös függőlegesek, a velük téglányt, épphogy nem téglatestet alkotó vízszintesek rendszere tulajdonképpen a konstruktivizmus klasszikusaihoz méltó. Azok a sárga elmosódások, szürke derengések és színkeveredések pedig, amelyek a derékszögű szerkezetet élettel megtöltik, konstruktivizmus-idegenek ugyan, de a Nádler-féle, kétfelől érkező érvényesség biztosítékai.

 

        B. Nádler István A háromszög létezései 1., 2003-2019;  C. A háromszög létezései 3., 2003-2019

 

         A dübörgő, nagy alkotóelemek, amellett, hogy privát méretek közé vonultak vissza, már-már játékosabbak, a kiállítás címét követve könnyedebbek lettek. A fehér háromszög (háztető?), meg alatta a fehér téglalap (ház?) formáit ferdén rakott fekete vonások félig eltakarják, de ez a laza hasáb halom olyan rugalmas és átlátszó, hogy békés eleme, nem tehertétele a geometrikus nyugalomnak. [B.] A derékszög csúcsára állított, mondjuk, csonka gúla minden nehézkes szürkesége ellenére    

mozdulni látszik. [C.]

 

     D. Nádler István A háromszög létezései 5., 2003-2019;  E. A háromszög létezései 12., 2003-2019

 

        A megtört-elmozdított fekete tengely maga az orosz-szovjet klasszikusokhoz méltó konstruktivizmus, ámde geometriája köré szórt színek szerveződnek [D.] , míg a széles edénybe-keretbe állított háromszög a függőleges tengellyel bármelyik Bauhaus növendéknek (mesternek) a dicsőségére válhatott volna, csakhogy maszatolódik a festék és némiképp dől a tengely [E.].

         Emberien, szabadon, geometriához már-mát nem is illő tartalommal.

 

Nádler István: Könnyedén. Kisterem, 2019. december 20-ig.

Print: Népszava 2019. dec. 7., 11. old.

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

 legutóbbi bejegyzések: 

December 10, 2019

November 27, 2019

November 13, 2019

October 30, 2019

October 15, 2019

August 14, 2019

Please reload

Please reload

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com