AZ ŰR MINT TÉMA

2019/08/14

 

Koncepció és telitalálat: az emeleti teremsorban Orosz Márton kurátor egymás mellé tette Kondor Béla Holdkompját és a holdautó arányos makettjét a műszaki múzeum állományából.

 

         Erről van szó. A pesti (óbudai) Vasarely Múzeum tisztelgő kiállítást rendezett a holdra szállás félszázados évfordulója alkalmából, és a látnivaló éppen úgy viselkedik a Szentlélek téren, mint az antennával, asztronautákkal felszerelt négykerekű, meg Kondor fából, pingponglabdából komponált konstrukciója a közös óriásakváriumban. Egymás mellett, mellérendelt önállóságban. Elég, ha felismerjük a történelemben-művészettörténetben gondolkodó rendezés nagyvonalúságát, hogy világossá váljék: nem illusztráció, nem technika-ábrázolás volt a cél.

 

        Bizonyíték Bartholomeus Sprangernek, ennek a flamandból lett prágai osztrák mesternek a munkája. Diana Luna a címe, a homlok fölött ugyan ott a holdsarló, de a kép lényege mégiscsak az a furcsa, férfias keménységből kitüremkedő női érzékiség, amely a manierista festőt minden tárgykörben foglalkoztatta. Komolyságához képest csupa derű az a hatvan évvel későbbi (fa?) metszet, amely az angol ős-szcifiíró, Francis Godwin holdutazás-könyvét díszíti, és amelyen fogatba fogott madarak emelik a körgalléros hőst, nyilvánvalóan a szférák magasába.

 

         Daumier litográfiáján a holdbámulás adja az alkalmat, hogy ismét lássuk hősét, a hálósapkás polgárt, és a jól válogatott műtörténeti fedezet a bő technikatörténeti  szemléltetéssel együtt is végképp felhatalmaz bennünket arra, hogy annak nézzük a kiállítást, ami: alkalmi képzőművészeti gyűjteménynek.

 

        Mint ilyen, természetesen különböző teljesítmények lelőhelye. Iránymutatónak nem Daumier-t, nem Sprangert, nem az űrkorszak előtti művészetet vesszük. Nekik könnyű volt, a valóságban még nem létezett az ábrázolás témája, tárgya, következésképp nem volt lehetséges, hogy az ábrázolni való elnyomja, uralja magát az ábrázolást, a művészetet. Korunk csapdája – nemcsak ezen a kiállításon –, hogy a választott tárgy eredetisége, újdonsága, mítosza mintegy mellékessé teheti az autonóm művészi viszonyulást, hogy csak a tárgy válik fontossá, a téma átveszi az uralmat.

 

         Valami ilyesmi történhetett Altorjai Sándor és Siskov Ludmil nagyjából szinkron időben készült űrséta- és asztronauta képével. A szkafanderes figurák lebegnek és csövek-kábelek kerülgetik őket, de elnagyolt expresszivitásuk ellenére sem többek, mint az akkor, a hatvanas években megismert súlytalanságfotók.

 

         Űrtörténeti tényábrázolások, amelyeket nem sikerült letisztult tartalommá kiteljesíteni, miközben dokumentumértékük természetesen elveszett. Ám ebben a viszonylatban csak látszólag az ellentétjük Csáji Attila lézerkompozíciója. Üvegkockája nem ábrázol, színes fényeket tartalmaz és mozgat, de általános, látványos fényreklámtechnikájának csak akkor van köze űrutazáshoz és holdra szálláshoz, ha ilyen tartalmú művek környezetébe kerül.

 

         Mondjuk, egy terembe Umberto Mastroianni Űrhajósával. Az olasz mester, a régen megboldogult budapesti kisplasztikai szemlék egykori résztvevője semmi szférikusat, semmi földöntúlit nem alkalmaz, de kubizmuson nevelkedett, kubizmust merészen átalakító bronzfigurája olyan dinamikusan lépdel, mégis oly nehezen halad a kelleténél több lábán vagy alkatrészén, hogy a korántsem séta holdsétát, annak minden fenségét és feszültségét sikerül megidéznie.

 

         Ha a teljesség titka változatlanul téma és önálló művészet egyensúlya, ilyen arány (feszes arány) biztosíthatja Orosz István anamorfózisának hitelességét, és a technikai különbség ellenére ez jellemzi Kondor Béla űrszemléletét.

 

         Kondor Űrhajósai lebegnek és örvénylenek, nyilván a súlytalanság állapotában, amely felkavar pepita felületeket és szétszór kezeket-lábakat. De a kavargó végtagok centrifugális tehetetlensége, meg a tekintet archaizálóan tiszta rendje valamiképpen kifejezi azt a bonyolult dolgot, amelyet egy diadalmas, küzdelmes, hősi halottakat követlelő és hatalmas perspektívákat nyitó emberi tevékenység jelent.

 

       A nagyon élvezetes kiállítás megejtően naiv, tárgybeli némafilmekkel kezdődik, és a hely szellemének megfelelően kozmikus címeket viselő Vasarely művekkel zárul.

 

             Kondor Béla: Holdkomp, 1968, és a „Holdautó” 1:10 arányú makettje. Apolló-15 küldetés,1971

 

                                     Francis Godwin: Der Fliegende Wandedrsmann nach dem Mond.

                                     A német kiadás metszete,1660

 

                   Kondor Béla: Űrhajósok, 1970.

 

               Victor Vasarely: Hold, 1965

 

    Holdmúzeum 1969 - Művészet és világűr. Vasarely Múzeum, Budapest, 2019. szeptember 22-ig

 

Megjelent: Népszava 2019. augusztus 21., 11. old.

                    https://ujnepszabadsag.wordpress.com/category/kultura/

                  https://olvassbele.com/2019/08/25/az-ur-mint-tema-holdmuzeum-1969-vasarely-muzeum /?fbclid=IwAR2KjiyuuaUNKJ6oc62XG_YP8Sp2inDTSvNN0IheQXRwUOlKmVeYUaTKIuI

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

 legutóbbi bejegyzések: 

October 30, 2019

October 15, 2019

August 14, 2019

May 28, 2019

Please reload

Please reload

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com