FA ÁLTAL AZ ERDŐT
Kedvcsinálónak ott a bejáratnál az A kéreg ritmusa 11. Hagyományosnak tetsző erdőrészlet, aljnövényzet, magasra nőtt fenyők, az egyszerre bágyadt és diadalmas ellenfény szecessziós nosztalgiákat ébreszt.
Herman Levente realizmusa aztán a törzsrészletekben mintha folytatódnék. Az A kéreg ritmusa 07. csonkolt ágai ellenére csupa zöld moha és napsütés meg árnyék, az A kéreg ritmusa 20. szürkésszáraz, repedezett és holt, az A kéreg ritmusa 26-on kéregbe vésett szövegek, köztük cirill betűk. Igaz, az A kéreg ritmusa 17-en (mindig ez a cím, elégedjünk meg mostantól a sorszámmal), egyszóval, igaz, hogy a 17-en világítóan kék a fatörzs, a 18-on meg a 19-en megmagyarázatlanul maradó semleges sávok akadályozzák a természeti élményben való feloldódást, és első pillantásra az is nyilvánvaló, hogy a hivatkozott sebes-vésett törzsek sem kerülhetnek erdőben-ligetben olyan szorosan egymás mellé.
Nem kell a No. 40. facsonk végén álló, csúf és szomorú madaráig eljutnunk, hogy kitessék, Herman új sorozata korántsem bravúros fa- és cserjehatározó. Amúgy a bravúros ecsetkezelést és technikát méltán említi fel a galéria kísérőszövege, a festő legalább olyan szakmai tökéllyel és tünékeny szürrealitással (a tünékeny szürrealitáshoz nélkülözhetetlen szakmai tökéllyel) festi mostani tárgykörét, mint tette ezt korában hajóroncsokkal és gyanús múltú csődarabokkal, roncsautókkal vagy mezők fölött lebegtetett krumplikkal.
Nem kevésbé talányosak és nyugtalanítók az idén festett törzsek, hajtások és gyökerek. Egy földből kiemelt mohos rönk eleve abszurd, funkciótlan és magányos, kivált, ha amputált csonkjaival semleges, érzéketlenül szürke térre támaszkodik. (28.) Hasonló rönkök ritmusa haláltáncként, de lehet, hogy halálmenetként nyomaszt, ha a levágott tuskók szürkék, sokan vannak és kiszáradt gyökérszáraikon sietni látszanak. (29.) Kozmikussá válik a rönk-dráma, ha a főszereplő magasba, sőt ködös-kékes űrbe emelkedik, de nem kevésbé poétikus, tizenkilencedik századi gondolatokat kelt a zöld fatörzsből kinövő zöld hajtások, meg mögötte az elszáradt törzs már-már története. (35.)
Fölényes natúrafestés, amelyből (amely által) kibomlik-kisejlik a világkép, a világérzés. Fordítva van tehát, mint a kárhoztatandó gyakorlatot elítélő mondásban: itt a fa mutatja meg az erdőt. Nemcsak a rönk hajlamos humanizálódni, nemcsak a csúf, szomorú madarat tartó száraz törzs kínál nem is olyan nehezen felfejthető tartalmakat: Herman elvontabb (a kihajtott fákhoz, környezetüktől megfosztott tönkökhöz képest szótlanabb) képei is ezt követik. A numero 34. az utcai teremben úgy sorakoztat egymás mellé göcsörtös
kérgeket, győztes-sima szálakat és rózsaszínes, békülő törzseket, hogy az egész egyszerre lehetne dendrológiai szemléltető ábra és ritmusos absztrakt kompozíció. A legbelső kabinet három képén (10/A, B és C) úgy ritmizálnak a nyírfatörzsek, mint a kiérlelt konstruktivista műveken: három függőleges elem izgalmasan közelít és távolodik egymáshoz.
Itt van Herman festészetének (ha tetszik, sajátos szürrealitásának) a titka. Új képei valamennyien egyszerre kínálják a realista és a nonfiguratív piktúra élményét. Hatalmas teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy az eltelt száz esztendőben hányan véreztek el az e célért folytatott küzdelemben. Herman a nyírfáival képes a biedermeier tapéták (azaz, otthonok), meg a biedermeiert újrahasznosító art deco kárpitok (a polgári reprezentáció) világát megidézni (14.,15.), olyan természetesen, ahogyan a 09. gyűjt be és alakít egyénivé stiláris ajánlatokat.
Az utóbbi, hosszúkás vásznon szorosan egymás mellé sorolt nyírfatörzsek vonulata. A törzsek vékonyak és vastagok, mintázatuk most is sötét és ezerféle. Változatos ritmusuk, a természethű és az erősen komponált kettősség egyszerre kelti a festészettörténetben nem jártas nézőben is a tavasz és madárcsicsergés (esetleg: orosz sztyeppe), meg a rend, és geometria élményét. Az azonban a Siskintől Tatlinig és Paál Lászlótól Bortnyikig sok mindenen edzett műbarátot is elképeszti, hogy ez a nyírfafríz a trompe-l’oeil fesztelenségével játszik domború látszatot; ha tetszik, a nyírfából komponál opartot.
Herman Levente: A kéreg ritmusa 11, 2018
Herman Levente: A kéreg ritmusa 29, 2018
Herman Levente: A kéreg ritmusa 35, 2018
Herman Levente: A kéreg ritmusa. Várfok Galéria, 2108. június 2-ig