KOGART KÖNYVE

2017/11/28

Lássuk be, jó adag elszántság kell ahhoz, hogy a reformáció megszületését képpel-szoborral ünnepeljék. Annak a vallásfüzérnek a félezer esztendejét, amely képrombolással kezdte, a puritanizmusához máig ragaszkodik, és vizuális öröksége legfeljebb az, hogy Lucas Cranach

szamárfüles bőrdudásnak ábrázolta a pápát, Erhard Schön meg az ördög bőrdudájának Luther Mártont.

 

         A reformáció – ellenreformáció röplapjai élesek voltak, nagyon is a jelenhez szóltak, és a Testőrpalota mostani kiállításának is azok a művek és művészek a főszereplői, akik hozzájuk hasonlóan korról, jellemről, erkölcsről beszélnek, egyszóval akik nem egyszerűen illusztrálják a Bibliát.

            

         Ilyen Szalay Lajos brutális humanizmusa, tapintatlan hite, amely csaknem gladiátornak ábrázolja a Jákobbal birkózó angyalt, és keservesen kemény munkának a csónakvonszolást, amely a csodálatos halászat része. Ilyen Tóth Menyhért bronzban is megnyilvánuló álságos lazasága, mert éppen a képlékeny, lágy formázása és az esendő elesettsége emeli hatalmassá az elkeseredett Mózes düheit.

       

          A késői, érett Kondor Béla (ez itt a negyvenedik életévét, a halála előtti esztendőt jelenti) az élénk színek illúziótlan tompításával és a kíméletlen vonalak kusza szövedékével értelmezi a fájdalmat és az emberi küldetést, miközben egy-egy traktort, boltíves építményt helyez el Krisztus-táblái hátterében, a legtöbb, legbrutálisabb és legöncélúbb anakronizmusokat azonban a Csernus vásznakon látjuk.

        

         A bibliaábrázolások éppen akkora szabadságot kínálnak, mint a bibliacitátumok. Már az ábrázolás mikéntje is értelmezés, textusmagyarázat. Ha a római iskolás Molnár C. Pál pipiskedő Angyali üdvözletet festett bodorhajú Máriával kilencszázharmincban, azt a középosztályos, felszínes kegyességet vitte vászonra, amely a csaknem egy időben keletkezett Domanovszky-kép mellett egyből kiviláglik. Mert a Jairus lányának feltámasztása ugyancsak a római ösztöndíj hatása alatt készült, hangulata ugyancsak áhítattal és modorossággal teli, ám a színek súlya, az arcok elhihető komolysága, ez a furcsa ünnepélyesség tartalmat, a nem hívő számára is kortárs emberi hitelt ad a műnek.

 

         Sváby Lajos lator-portréjából ez sugárzik, a bőséges Csernus galériából ez hiányzik. Sváby egyetlen képpel, A jobbik lator expresszív vásznával úgy képes mai rémületet, kétségbeesést és latorságot felidézni, hogy valamiképpen őrzi az archetípus, a kétezer éves motívum lelki komplikáltságát is.

Csernus anakronizmusa ehhez képest céltalan. A festésmód káprázatosan közvetlen, a figurakezelés fölényes, az előadásmód érzékisége mesteri – ilyen festészeti fegyvertár láttán először fel sem tűnnek az anakronizmusok. Jericho falainak leomlása modern harisnyakötős női aktot döbbent meg, a Római katonák hátterében napszemüveges, zakós férfi, Baltazár lakomáján egy keménykalapos olvassa fel a végzetes mondatokat.

 

      Csernus mégsem azért festett a tablóiba aktualitásokat, hogy, mint oly sokan, az Ótestamentummal a jelenre reagáljon. Ellenkezőleg; kombinációja a sem jelen, sem szentírás sajátos tartalmát, a bravúros látvánnyal megteremtett ürességet hívatott szolgálni. Egyfajta szürrealitást, amely azonban a szürrealizmus militáns abszurditásáról, offenzív nihilizmusáról is lemond.

Nem úgy, mint – ugyancsak a Kogart gyűjtemény egyik erőssége – Péreli Zsuzsa textilművészete. Amely – meglehet, a nem szerencsés válogatás (gyűjtői vagy kurátori válogatás) eredményeképpen hitbuzgalmi tartalmával mutatkozik meg. Az anyagai most is nemesek, technikája lenyűgöz, de érzelmi-gondolati lényege az eddigiekkel ellentétben (Lásd: Archívum) közelít az egykor katolikus templomokban osztogatott ofszetnyomott kis szentképek világához.

 

         Meglehet, ez csak a Kovács Gábor gyűjtemény felől látszik így. Merthogy a kiállítás – cím, alcím nem jelzi – elsősorban tárgybeli válogatás a Kogart gyűjteményből. Stílusosan: Kogart könyve.

 

         Domanovszky Endre: Jairus lányának a feltámasztása, 1929 Fotó: Manda

 

         Szalay Lajos: Jákob harca az angyallal, 1950-es évek második fele

                                              Kerényi Jenő: Golgota, 1972

 

                  Tóth Menyhért: Mózes, 1978

 

         Csernus Tibor: Baltazár lakomája, 1990

 

          Kokas Ignác: Teremtés utáni valahányban, 2000

 

Ég és Föld között – A Biblia a magyar képzőművészetben. Várkert Bazár, Testőrpalota, 2018. január 14-ig.

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

 legutóbbi bejegyzések: 

November 13, 2019

October 30, 2019

October 15, 2019

August 14, 2019

Please reload

Please reload

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com