Illusztrált intézménytörténet

2016/11/01

Nem tudom, mennyire ismert a hazájában dr. Ciaclan Virgil, de most már végképp beíródott a magyar művészettörténetbe. Az eredetileg pesti román ügyvéd, akiről a kutatás felderítette, hogy később Marosvásárhely prefektusa lett, nemcsak azért vált históriai figurává, mert a Nyolcak, Berény, Márffy, Tihanyi kevés gyűjtőinek egyike volt a korban. Hanem azért is, mert ezt az akkor meglehetősen ritka szenvedélyt Tihanyi portréja mintegy megörökítette. A kilencszáztizennégyes kép a kubista-futurista szabdaltságával, az erős-expresszív színeivel, és azzal a bravúrral, hogy mindez meg Tihanyi jellemlátása mesteri egységbe feszül – egyszóval a műremek a Nyolcak újabb kori felfedezése óta már-már ikonná vált.

         Nem egyedül van jelen a Kassák Múzeum kiállításán. A Ciaclan-portrén és a mellette kiállított, a vásznat reprodukáló, tizennyolc szeptemberi Ma számon kívül grafikai-reprodukált formában egész arcképsorozatot láthatunk, azaz, a szigorúbb tematikájú kiállítást nézhetjük éppen képtári szemmel is. Az A Ma Budapesten alcímet kapott centenáriumi gyűjtemény ugyanis a mozgalomnak már nem a kialakulását, hanem a megszilárdulását és megszilárdítását mutatja be igen újszerű megközelítésben. Tagolt, átgondolt és jól dokumentált fejezetek tárgyalják a fokozatos építkezést, ha úgy tetszik, a tervszerű offenzívát, amely felettébb árnyalja az aktivizmusról bennünk élő romantikus képet.

         Hogy a Ma kiállításokat rendezett, az közismert. De hogy a Máttis Teutsch tárlattal kezdődő híres sorozat köré, az egész mozgalom köré támogatótársaságot szerveztek, azt a szakkutatáson kívül mindenki más a most látható pártolótagsági jegyből („egy személynek belépő-jegyül szolgál”) tudhatja meg. Részben ismert, részben ismeretlen az a – mondjuk nyugodtan – totalitásra törekvés, amellyel Kassákék harcba indulnak. A Ma könyvkiadó, a Ma színházi produkciókat szervez, a Ma röplapokat bocsát ki – mint maga a lap, a mozgalom is összművészeti hatásra törekszik.

         Mindebből természetesen a képzőművészet látszik leginkább Óbudán. Ha tetszik, a magyar avantgárd kialakulásának és nagy korszakának a története, ha tetszik az a szellemileg-stilárisan összefoghatatlan sokféleség, amelyet a Ma mozgalma vonzott és tömörített. Uitz reneszánsz hatalmú, inkább félelmetes erejében semmint formabontásában korszerű portréja egy 6. szám címoldalán, mellette Kmetty szép logikával kubizáló rajza a III. évfolyamból. Máttis Teutsch linóleummetszetei, melyeken fekete-fehér változatban is követhető, miként lett a szecessziós széplelkűségből teljes lírai nonfiguráció. Aztán Bortnyik, főleg Bortnyik, talán kubista, talán futurista, talán kubofuturista türelmetlenséggel szét- és egybemetszett Vörös zászló-demonstrációja, meg utána – már a Tanácsköztársaság idején – feszes, professzor szigorú Liebknechtje, tatár kán súlyú Leninje.

         Ezt a sokszínűséget mintha csak az az egyetlen eszme, akarat fogta volna egybe, amelyet az aktivista művészek már tizenkilenc március 25-én közrebocsátott kiáltványa fogalmazott meg. Óvás a polgári, a kapitalista kultúrától, azonosulás az új, forradalmi kultúrával.

         Erre következik Kun Béla felidézett támadása, a kiállított Kassák vitairat, majd a megszűnés. Van abban valami már-már tragikomikusan szabályszerű, hogy Kunnak egyéb gondjai mellett marad ideje a Mát a burzsoá dekadencia termékeként támadni tizenkilenc júniusában.

         Ha tetszik mintegy előkészítve – ez már nem tárgya a kiállításnak – a bukást követő évtizedeket. Vitéz Nagy Zoltán festészettörténete (az előtagot nemcsak a bibliográfiai pontosság, az is diktálja, hogy volt még egy N. Z. művészettörténész, előtag nélkül), egyszóval még a jó húsz évvel későbbi összefoglaló szerint is „amíg kiváló magyar művészek… a lövészárokban harcoltak, addig a Magyar Naturalisták és Impresszionisták körében, s főképpen a ’Nyolcak’ összefogása, később pedig az ’A Tett’ és a ’Ma’ című folyóiratok köré csoportosuló, s a Művészházban bemutatkozó művészek közvetítették a párizsi művészeti forradalmak újításait Budapest kozmopolita közönségének.”

         Igaz, vitéz Nagy pontosan látja azt is, hogy „már a háború alatt részt vettek a kommunizmus előkészítésében és a kommunista forradalom megszervezésében.”

(Elképzelni egy mozgalmat. A Ma Budapesten. Kassák Múzeum, 2017. január 15-ig.)

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

 legutóbbi bejegyzések: 

November 13, 2019

October 30, 2019

October 15, 2019

August 14, 2019

Please reload

Please reload

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com