A HASZNOSÍTOTT IZMUSOK. Újragondolt Czóbel. A szentendrei Czóbel Múzeum új állandó kiállítása

Különös élvezet felfedezni a Műterem akttal huszonöt utáni datálását. Mármint Barki Gergely falra tett felirata nyomán. Hiszen ezek után látnivaló, hogy ilyen vastag, lomha körvonalakat csak szemben, a huszonnyolcas mandolinos csendéleten, ilyen mélységesen komoly zöldeket csupán a huszonöt körüli Kalapos nőn lehet megfigyelni. A korábbi, tizennégyes dátum tehát – követhetjük a kurátort – bizonyára tévedés.

Barki többszörösen beavat a tudományába. Pályarajzot ad, rajta hiányosságokat jelezve vagy betöltve, nem röstell egyelőre kétes hitelességű művet és e kétesség tényét közzétenni, szakkörökben is híre ment annak, ahogyan egy Oktogon részlet helyét-idejét egy lakcím, meg a kilencszázhatos meteorológia jelentés alapján azonosította. Magától értetődő tehát, hogy újjá rendezett Czóbel Múzeuma hiánytalanul követi a hosszú pályát, követi a fordulatokat térben és időben.

Van min végigvezetnie. A köztudat, amely érthetően e pálya végét, a puhán süppedő, örömteli mesterpiktúrát ismeri-őrzi emlékezetében, ritkán vesz tudomást az odáig vezető útról, azokról az eseményekről, amelyek a huszadik századot, benne Czóbel munkásságát sajátosan meghatározták. A magatartás, a békés-ironikus-életszerető szemlélet, láthatjuk az új kiállításon is, szinte végig változatlan. De ahhoz, hogy értékes és érvényes maradjon hetven esztendőn át, meg kellett valamit (sokfélét) őriznie a század kínálta –követelte vívmányokból.

Czóbel sosem volt a szó igazi értelmében avantgárd. Nem véletlen, hogy a Nyolcak története úgy emlékszik rá, mint kvázi külső tagra, és az is jellemző, pontos, hogy az új katalógusszöveg sorra a „közelében”, a „között forgott”, az „analóg” szavakkal jellemzi viszonyát a korabeli mozgalmakhoz. Ha tetszik, óvatos volt, még inkább kitartóan öntörvényű, de mindig annyira nyitott, hogy érezze-értse azokat a jelenségeket és eseményeket, amelyekért amúgy nem kívánt résztvevőként pokolra menni.

Virágcsendélete kilencszáznyolcból már-már konstruktív, de szétrobbantják a színek, a vonatkozó főmű, a Fiú labdával még újabb nyolc év múltán is inkább stilizált, mint szerkesztett, Berlinben a Brücke-csoport közelében tudják az életrajzok, de Munkásfiújának vidorságában sem az expresszionisták generális kíméletlensége, sem más expresszionisták osztályelfogultsága nem fedezhető fel. Semleges, szellemes remek.

Függetlenségének két eszköze – jobb, ha megfordítjuk: két oka – a kolorizmus és a derű. E két, számára mindennél fontosabb érték akadályozza meg rendre, hogy művészete izmusba, iskolába, áramlatba feltétel nélkül besorolható legyen. Kernstokné arcképén a vöröses kendőbe beleharsogó zöld sálzuhatag, Meyer úr portréján az utánozhatatlanul elegáns narancs-fekete csíkozású zakó (kék mellény fölött!), a Fiú labdával főművön a sárga és kék mezőre osztott háttér, meg a vidáman sárga-kék-vörös cikkelyek a labdán mind arra szolgálnak, hogy a mű ne legyen zavartalanul expresszionista, ne legyen konstruktivistának besorolható.

Ezt segíti a másik nem kevésbé népszerű vonás: a kedély, a humor, az irónia. A fiatal és az érett Czóbel többnyire nem kíméletes: a labdás fiú kissé bizony málészájú, Meyer úr eleganciáját ellensúlyozza a félszegsége, a Kernstokné-portré már-már goromba becsületsértés. Még a késői, szentendrei portrék önfeledt színességét, békéltető puhaságát is modulálja az a finom ambivalencia, amely a húszas-harmincas évek összesítő, tanulságokat szintetizáló remekeiben kapja meg az értelmét.

A Noisy-le-Grand-i plébános zöldessárgából narancsba zökkenő háttere legalább annyira része a czóbeli egésznek, mint az illúziótlan arcábrázolás. A kilencszázharmincnyolc körüli Ülő nő visszafogottabb színvilága és szokatlan már-már realizmusa kiegészíti egymást. A remekmű, a Múzsa 1930-ban még őrzi töredezett formában a fekete kontúrokat, és meghökkenő már-már szürke színű testén kalap-zöldek és mellbimbó-vörösek teljesítik ki a termékeny meztelenséget.

Humanizmus, életszeretet, amelyet a színek és érzelmek kontrasztja, meg az izmusoktól megörökölt elevenség emléke tesz egyedivé. Ez határozza meg Czóbel festészetét; ha meggondoljuk, a hazai piktúra legjavát is a huszadik század első felében.

Népszabadság 2016. március 26., 11. old.