A BOLDOG CSALÁD ÉS EGY SZÜRREALISTA SZOBORTERV TALÁLKOZÁSA A BONCASZTALON

2019/06/11

 Lássuk be, az már önmagában is szürreális, hogy Barta Lajos negyvenkilencre találja meg az egyéni hangját. Kilencszáznegyvenkilenc: szovjet példakiállítás a Nemzeti Szalonban, készülés az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításra, kiadott témalista, és Barta Lajos érett nonfiguratív lesz.

 

          Otthon, a műterme mélyén,  - hogy van-e ekkor műterme, nem tudom. De lennie kell, mert valahol el kellett készülnie annak az idilli gipszszobornak, amelynek a fotója több korabeli kiadványban szerepel, a korabeli rossz szokás szerint méretadatok nélkül. Mindenesetre láthatóan monumentális léptékekre szánták, a Boldog család figuráinak szilárd a csizma- és a szoknyafundamentuma, az összesimuló emberpár stabil, biztos gúlát alkot, amelynek a zártságát kiválóan oldja a közösen tartott gyermek S alakban hullámzó, lágyan játékos alakja.

 

         Csak az a végtelenül bárgyú derű, az a már-már debilis mosoly ne volna! De hát épp ez, a határtalan optimizmus, meg a csizma és a fejkendő biztosítja a szocialista realizmus kívánatos eszmei mondanivalóját, ez esetben paraszti, egyben általános tartalmát.

 

         Kiscellben munkásrealizmus nincs, katonai meg béketábori igen. Ám mielőtt folytatnánk az Első Magyaron a Boldog családdal megkezdett, a másodikon a Lengyel mazurkával folytatott sort, az elménc interpretációt megakasztja a minőség ténye. Az a kötelező felismerés, hogy Barta – maradjunk a közkeletű terminológiánál – szocreál munkái szobrász-szakmailag kifogástalanok. A mazurkát táncolók figurafűzése, tömeg és sodró mozgás kettőssége egyszerre eleven lélektanilag és plasztikailag, az Olvasó honvédek csoportfűzése a didaxis és a porcelánnipp egzisztencia (!) ellenére hibátlan, még Rákosi Mátyás portréja is olyannak mutatkozik fényképen, amely fölényes, meggyőző és sajnálatosan rokonszenvet keltő.

 

         A kvalitás nemcsak a korszak szakmai teljesítményéhez képest figyelemre méltó. Ennek a kényszer szülte figurativitásnak sajátos módon megmutatkozik a haszna a korbeli, meg a korszakot közvetlenül követő periódusban is. Az Éjjeli őrjárat I. lyukacsos és mégis menetelni látszó cölöpjei úgy vonulnak, mint az eredeti Rembrandt-képen Cocq kapitány és Ruytenburch hadnagy alakuló alakulata, a Hajladozó (Félelem) tömegét megcsúsztatja, azaz humanizálja a zárójelben jelzett állapot, és a negyvenkilences Menyasszony sodrását, örvénylését egyértelműen értelmezi, menyasszonnyá koronázza a tojásformára egyszerűsített fej.

 

          Barta sokat méltatott absztrakciója ugyanis többnyire nem absztrakció. Legsajátabb műveiben szinte majdnem mindig megmarad annyi figuratív/ábrázoló elem, emlék, célzás, amennyi az elvont formákat-gondolatokat tovább feszíti, értelmezi, modulálja. A Három grácia három bronzpászmája úgy hajlik ritmusba és úgy követi egymást, hogy nemcsak a báj és kellem összetartozó istennőit, némi női esendőséget is látni vélünk bennük, miként a Kompozíció (Madonna) örvényléséből is világosan kitetszik a magához ölelés, amely a zárójeles értelmezésnek a lényege.

 

         Nem volna teljes egy szürrealizmus felszabadította életmű érzékiség, szexualitás, szerelem megjelenése nélkül. Az Erotikus mozdulat (Szerelem) kettőssége nélkül, amely kettősségben inkább a cím első tagját, semmint a zárójeles másodikat látja a differenciált figyelem, a finoman testies grafikák nélkül, meg az ellenpólus, a már-már az ambivalencia fügefalevelét is levető Férfierő nem éppen prűd ábrázolása nélkül.

 

 Barta Lajos: Menyasszony I., 1949.                                             Mazurka, 1950. Porcelán

 

         Az Erotikus mozdulat alig öt-hat évvel a röppenő Mazurka után, de a sodró Menyasszony bizonyosan vele egy időben készült. Van ez annyira abszurd, mint a varrógép és az esernyő találkozása  Lautréamont klasszikus boncasztalán, ideje a kettősségről beszélni. Amely – bocsássuk előre – csak mifelénk, erre, Kelet- meg Kelet-Közép Európában oly megütődést keltő. Absztrakt és figuratív kizáró szembenállása olyan kultúrákban nem működik, ahol Henry Moore a háború idején óvóhely-állapotokat ábrázol és Picasso csaknem egy évszázadon át cserélgeti az ábrázolást a félábrázolással és a nemábrázolással.

 

         Az analógia tagadhatatlan szépséghibája, hogy Barta Lajos ezt kényszerből, kényszerhelyzetben és kényszerűen konspiratíve tette.

 

 Barta Lajos: Hullámok, 1949

 

 Barta Lajos: A tudás hatalma, reliefterv, 1951

 

 

 Barta Lajos: Az anyagyilkos tárgyalása. (Zászlók), 1957     Erő, 1957

 

Barta Lajos – Túlélési stratégiák. Fővárosi Képtár, 2019. szeptember 22-ig

 

Megjelent: https://ujnepszabadsag.wordpress.com/2019/06/10/a-boldog-csalad-es-egy-szurrealista-szoborterv-talalkozasa-a-boncasztalon/

 

                  https://olvassbele.com/2019/06/12/a-boldog-csalad-es-egy-szurrealista-szoborterv-talalkozasa-a-boncasztalon-barta-lajos-tulelesi-strategiak-fovarosi-keptar/

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

 legutóbbi bejegyzések: 

October 30, 2019

October 15, 2019

August 14, 2019

May 28, 2019

Please reload

Please reload

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com