IDŐZAVAR

2019/04/09

 

Nem biztos, hogy a léggömb madzagját fogó férfi mögött nélkülözhetetlen a geometrikus háttér. Mármint a csendes abszurditáshoz. Ehhez még a léggömb nonszenszére sincs feltétlenül szükség; a mellette lévő portré hőse például valami reálisnak tetsző műszert tart a kezében, mégis halkan megfejthetetlen. (Egyensúly keresés szeizmográffal).

         Várady Róbert szereplői mind titokzatosak a Várfok utcában. A feliratok segítségére ne számítsunk, ha egy kiállításnak az a címe, hogy Az érzékelés viszonylagossága, a képeknek meg az, hogy Egyensúlykeresés I., meg Egyensúlykeresés szeizmográffal, nem biztos, hogy a szavak közelebb visznek a látszólag hétköznapi figurákhoz. A zsebre tett kezű, bőrdzsekis férfihez (cím: Mindaz, amit látunk, másképp is lehetne), a kövér, kopasz, nem feltétlenül rokonszenves napszemüvegeshez (Látászavar I.), meg a feketeruhás szőke nőhöz, akinek az arca a két rárajzolt kör nélkül is talányos (Kettős látás I.)

 

         A talányosságot fokozza a figurák testi-lelki karaktere. Látszólag ugyan valamennyien nyugodtak, ácsorgók, vagy beszélgetők, de a néző sehogy sem érzi igazán megnyugtatónak ezt az eseménytelenséget. A Mások az ablakaink külön-külön jellemrajz férfijai úgy állnak zsebre tett, meg összekulcsolt kézzel, hogy a néző mögöttük a szürke falat meg a fémkeretes ablakokat hajlamos

börtönnek látni, és a Pihenő hiányos öltözetű nőfigurájáról is nehéz eldönteni, hogy élvetegség vagy bosszú zilálja-e az arcvonásait.

 

         A passzív figurák mintha bármely pillanatban aktívvá válhatnának. A Hideg kiszámított világ lányalakjáról végképp nem tudható, hogy nemtörődöm lezser-e, vagy akcióra készül, a Kiterjesztett valóság I. szereplői a várakozás utolsó pillanatában vannak, azaz indulásra készek, a Hétköznapok egyformasága I. embersora nem csak az értelmezetlenül hagyott sorállásból, nem csak a talányos geometrikus talapzatból, sokkal inkább a kontraposztóban is indulni kész asszonyok fenyegető mozdulatlanságából kapja a csendes feszültséget.

 

         Ezt a csendes, pszichológiai feszültséget a festésmód kitartó makacsága felerősíti. Várady olyan részletező valósághűséggel formálja meg az alakokat, amilyen a különösen nem cselekvő, különösen megfejthetetlen jellemek ábrázolásához nélkülözhetetlen. Minden pulóveres, csizmás fiatalasszony, minden bevásárlótáskás családanya, valamennyi kopott farmernadrág riportszerűen életszerű.

 

          Vagyis realisztikus, figuratív. Váradynak ez a figurativitása eszünkbe juttathatja az örök előd, a reneszánsz emlékét, valahányszor portréférfiak úgy tartanak a kezükben tárgyat, mint a nagy kor portrészereplői pénzes zacskót, és szentjei az attribútumokat. Ám Várady figurái és környezetei érdesebbek, nyersebbek. Nem egészen úgy, mint a német húszas évek figurativitásának provokatív támadásai, mert ha a Pihenő kiszolgáltatottsága emlékeztet is a Neue Sachlichkeit e tárgykörű éles vádjaira, a megfestés minden égő szem ellenére kevésbé kiélezett.

 

         A szenvtelen Látászavar I. kíméletlen kinagyítása több konkrétumot tartalmaz, mint a minapi hiperrealizmus óriásaprólékossága, a Budapesti hajléktalan II. a huszadik század szociális festészetét, a Múlandóság egyszerre az amerikai, szenvtelen figurativitás és valamelyest a németalföldi reneszánsz örökségét alkalmazza. És mielőtt eloszlatnánk bármiféle eklektika gyanúját Várady elképesztően egységes és személyes piktúrája körül, nem maradhat említés nélkül hogy a Jelenés a Bérkocsis utcában sarkon álló alakjai nem a közismert helyhez tapadt képzeteket, néma, megmerevedett környezetükkel és eseménytelenségükkel sokkal inkább az olasz metafizikus festészet emlékét ébresztik.

 

         Várady figurativitása ugyanis minden előzményt maga alá gyűrő, szuverén festészet. Stílusában, modorában legalább annyira egyszeri, mint abban, amit ez a stílus és modor éltre kelt. S ha a kiállításcím Az érzékelés viszonylagossága, fel kell ismernünk azt a felszabadult kor- és stílusbeli relativizmust is – hogy ne mondjam, vállalt időzavart – amely oly alkalmasnak tetszik korunk megörökítésére.

    

         
 

          Várady Róbert: Egyensúly keresés szeizmográffal, 2017
 

          Várady Róbert: Jelenés a Bérkocsis utcában, 2017

 

          Várady Róbert: Hideg, kiszámított világ, 2018

   

      Várady Róbert: Az érzékelés viszonylagossága. Várfok Galéria, 2019. május 4-ig

 

Megjelent: https://ujnepszabadsag.wordpress.com/2019/04/09/idozavar-varady-robert-a-varfok-utcaban/

Megjelent:  https://olvassbele.com/2019/04/09/idozavar-varady-robert-kiallitasa/

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

 legutóbbi bejegyzések: 

November 13, 2019

October 30, 2019

October 15, 2019

August 14, 2019

Please reload

Please reload

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com