KISEBBRENDŰSÉG ELLEN

A meglepetés megvan. A hosszú terem elején, rögtön a bejárattal szemben ott az immár kétnézetűvé vált vászon, az Enteriőrrészlet vázával, azaz a Ház a fák tövében. Új felfedezés, a kísérőszöveg nemcsak arról tájékoztat, hogy Czóbel Hollandiában „festői nyersanyaghiányban” – gondolom, mindenféle anyagi javak hiányában – szenvedett, hanem arról is, hogy az eddig is ismert szobabelső hátoldalán most, az új kiállításra készülve fedezték fel a fedőfesték fedte utcarészletet.

Czóbel Béla: Városrészlet (Brügge), 1905

Szokatlan gesztus, mint már nem először. Az emlékkiállítás falán most is olvashatók a Czóbel-kutató Barki Gergely kételyei korábbi, henye datálások ügyében, olvasható a Városrészlet, zárójelben (Brügge) tárgyának-idejének újabb meghatározása, és ott a holland emlékkiadvány fényképe, amely tanúsítja, hogy az A bergeni lelkész modellje az életben is kancsalított.

Czóbel Béla: A bergeni lelkész, 1918. Fotó: Hungart

A szentendrei Czóbel Múzeumban ez már rendszer. A címbeli kettő pont nulla arra emlékeztet, hogy két esztendeje már megtörtént itt egyszer a Czóbel-életmű újragondolása, akkor próbálták ki először, mint lehet egy emlékhelyet, emlékgyűjteményt, emlékmúzeumot mauzóleumból élőhellyé frissíteni. (Lásd: Archívum.) Most kibővített, bőséges grafikai kollekcióval, interaktív kommunikációval, újabb kölcsönzésekkel érik el, hogy új látogatásokra csábítsanak.

Meg természetesen magával az életművel. Amelynek az állandó értékét csak árnyalja, finomítja a frissítés, és amelynek lényege – tömörítsünk, vállalva a leegyszerűsítés kockázatát – a szín, a derű és az irónia.

Huszonegy éves Czóbel Béla, amikor megfesti a Leány virágos ablak előtt vásznát, ezt az egyszerre nagybányai és egyszerre Nagybányát maga mögött tudó zsánert. A hosszú szoknyás nő nyugalma, a cserepekkel teli ablak akár Ferenczy Károlyé is lehetne, finom. De a világítóan kékséges kék szoknya, a blúz már-már vöröses-lilásba kalandozó rózsaszínje kizeng a finom naturalizmus halkságából, és a tömbnyi, győzelmes színfoltok is a plein air vibráló derűjéből.

Már Czóbelesek. És a további életműben is bátran meg lehet nevezni a rokonságokat. Többnyire ugyan inkább leértékelő, semmint tudományos hatású az, ha a művészettörténész példákkal magyaráz-minősít egy-egy festői teljesítményt, de Czóbelnek a pályája kezdete óta nem árt, ha neveket, módszereket, stílusfogásokat emlegetünk. Nem kölcsönkér, hanem elvesz és felhasznál. Nem tesz stiláris hűségesküt, hanem felfedez, átalakít és kisajátít.

Czóbel Béla: Fiú labdával. 1916. Fotó: Kulturális Enciklopédia

Eszünkbe jut (a felirat is figyelmünkbe ajánlja) a holland konstruktivizmust a Hollandiában

festett Fiú labdával alkalmából. Az enyhén geometrizált részletek, a labda pompásan homogén színei is eszünkbe juttatják. Ám a matrózsapkás fiúcska szeretettel ábrázolt ügyefogyottsága, a háttér sárga-kék komplementerét mintegy zavarba hozó matrózsapka íve megint csak megvesztegetően más.

Czóbel Munkásfiúja hegyes orrú, hegyes ujjú; groteszk, mint akkor, tizenhétben a német expresszionizmus hősei. Csak éppen mind az akkori német munkásábrázolás osztályharcos dühe, mind a német kizsákmányoltság-ábrázolás égre kiáltó indulata hiányzik a már-már karikatúrás, azonosuló akvarell-tempera portréból.

Czóbel Béla: Múzsa, 1930

Amely így lényege szerint nagyon rokon – bármily abszurdnak tetszik is –például A Noisy-le-Grand-i plébános portréjával. Mert igaz, hogy sovány munkás helyett gömbölyded pap, hogy papír helyett vászon, grafikai eszközök helyett olaj, a szemlélet valamiképp mégis azonos. Az a Czóbelre mindig jellemző humanizmus, életszeretet, amelyet könnyed derű, meleg irónia hitelesít, és amely főművé emeli a Múzsa képét. Az a leány csábosan naiv és emelkedetten érzéki. Majdnem

tompa színű, de piros mellbimbók és zöld kalapdíszek teszik végtelenül színessé. A korai korszakokból örökölt fekete kontúrok formálják, de plaszticitása elragadóan erotikus.

Remekmű. Egyedi, kategorizálhatatlan és nevetségesbe old minden nemzeti kisebbrendűségi érzést. Ez utóbbi Czóbelt a francia magyar címével találta megtisztelni. Ne elmélkedjünk most azon, hogyan hangzana a német magyar festő vagy az orosz magyar festő titulusa; holott elég nagy piktúra ez is, az is. Legyen elég annyi, hogy a minősített szuverén volt, öntörvényű volt, Czóbel volt.

Czóbel Béla: Kalapos önarckép, 1903. Fotó: Virág Judit Galéria; Leány virágos ablak előtt, 1904. Fotó: Hungart

Czóbel Béla: Zeebrüggei bárkák, 1905. Fotó: Hungart

Az újragondolt Czóbel 2.0. Szentendre, Czóbel Múzeum, 2018. március 1-ig

Megjelent: https://ujnepszabadsag.blog/2018/01/09/a-kisebbrenduseg-ellen-avagy-czobel-masodik-ujra-gondolasa/

PRINT: NÉPSZAVA 2018. JANUÁR 15., 11. OLD.

 legutóbbi bejegyzések: