ITT VAGYUNK A VÁSÁRBAN!

2017/06/12

 

Egy idő után feladtam. Nem mintha nem érdekelt volna továbbra is a tárgyak alkotója, anyaga és technikája, de a hajladozás ellen egy ponton túl mind a derekam, mind a meggyőződésem tiltakozott. A feliratokat rendre a földre helyezték, s ha falra, akkor is görbülni kell, a szürke lapokra a

magyar szövegváltozatot fehér betűkkel írták, nehogy messziről is olvasható legyen – ennyit ergonómiáról, funkcióról, színdinamikáról, mindarról, amiről katalógus, falra írt szöveg közvetve vagy közvetlenül értekezik.

 

 Borza Teréz: „Ma is leszáll ránk”, 2015. Mintázott, rétegelt porcelán, 30x39x10 cm

 

       A gyatra kommunikáció azonban nem szimbóluma, csak ünneprontója az országos iparművészeti kiállításnak. A sajnálatos cédulák felett már az első teremben olyan remeknek mutatkozó tárgyak vannak, mint a sixay furniture (sic!) két lyukon két ujjal felemelhető ülőkéje, mint ugyancsak Szikszai László faszínekből konstruktív látványt komponáló, könnyed komódja, mint – beljebb, de a bútornál maradva – Koós Daniella ugyancsak ujjal felnyitható dohányzóasztala.

                Jó volna megmarkolni Terbe János hivatali-komoly benyomást keltő, ámde hullámkartonból készült iratpolcát  beletérdelni Vásárhelyi János eszes templomi padrendszerébe, legalább megsimogatni Tóth Lívia plasztikus gyapjúkárpitját.

        Jó volna, de ez képtelenség, és ez a mindenkori iparművészeti kiállítások tehertétele. Hiszen szemre meg lehet állapítani egy pompás exponátumról, hogy az anyaga finom, a színe megnyerő és a formája harmonikus (legalább is azt hisszük, hogy lehet), de az, ami az iparművészeti alkotás lényege, a szépen hasznosság vagy a hasznosan szépség, kiállításokon nem derülhet ki.

     

 

 

Minél érdekesebb, minél újszerűbb egy iparművészeti alkotás, annál inkább azt sugallja, hogy valódi, teljes birtokbavételének helye a boltban, az áruházban volna. Festményt-grafikát-szobrot nézhetünk tárlaton, múzeumban, mert látva átérezzük, értjük, hiánytalanul a magunkévá tehetjük. A székhez – mondjuk a Dózsa-Farkas alkotópár nagyon vonzó irodaszékéhez – a megnyerő látvány után az kellene, hogy kipróbáljuk, milyen a levegős, rácsos-áttört háttámlának nekidőlni, s kivált, hogy a villámzárral lezárt hátsó huzat mit is rejt magában.       

        Minthogy azonban a terméket a bolttal, áruházzal ellentétben tárlaton sem megfogni, sem kipróbálni nem lehet (egyébként érthetően), körülbelül úgy érzi magát a látogató a Műcsarnokban, mint az egykori nemzetközi vásárok közönsége: néz, felületből ítél, semmire sem kötelező módon. Itt vagyunk a vásárban! harsogta vidékre haza évtizedeken át a rádióüzenet („küldjetek pénzt!”), és körülbelül hasonló élményszintet tartalmazhat jelen beszámoló is elvárható szaktudósítás helyett.

 

 Lantos Tímea: Zöld pont készlet, 2013

           

        Tehát: nagyon tetszett a teríték-porcelán kollekció, a két végleten Lantos Tímea hömpölygően nagyvonalú, meg Babos Pálma mívesen aprólékos készletével; az utóbbi a herendi ízlést úgy újítja meg, hogy a hagyomány mérsékelt híveit is elragadtatja. Imponáló Megyer Gábor töltőtoll-készlete, akkor is, ha csak érzékszervileg volna tisztázható, hogy a főmű vastagsága csupán a tekintélyt, vagy a könnyebb írást is szolgálja. Biztos, hogy ideje volt és hasznos az egyházművészetet nyilvánosságra segíteni. Így derül ki, hogy a fent nevezett pad-egység alighanem példás, míg Mezei Gábor ülőbútora most is katolikus barokkba kevert magakellető álpogányságot, egy Szépséges Szűz Mária című dombormű pedig azt a száz évvel ezelőtti szépségideált követi, amelynek ideje nem volt éppen az egyházművészet aranykora.

       Amiben pedig biztosak lehetünk a bőséges, ám ki tudja, mi szerint zsűrizett kínálatban: igazán nem vásárbenyomást kelt az előd-mesterek emlékének és kivált a restaurátorművészetnek szánt terem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Szabó Marianne: Léthe vize. 2008. Papírmasé, 75x35x15 cm

 

 

Fotó a nagy elődök termében: a Szvetnik Joachim restaurálta Vezekényi tál (Philipp Jakob Drentwett, 1654)

 

Körülöttünk. Nemzeti Szalon 2017. Iparművészet és Tervezőművészet.

 

PRINT: NÉPSZAVA 2017. JÚLIUS 11., 12. OLD.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

 legutóbbi bejegyzések: 

December 25, 2019

December 10, 2019

November 27, 2019

November 13, 2019

October 30, 2019

October 15, 2019

August 14, 2019

Please reload

Please reload

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com