VASALT KARAKTERFEJEK Gaál József Godot Galéria

2012/06/13

Biztosíthatom Gaál József híveit, hogy ilyen lószerszámok nincsenek. Sem zabla, sem farhám, sem gyeplőkarika. Láthatóan azok voltak előző életükben, de Gaál, mire a szobraira kerültek, valamennyit átalakította. Ahogyan a szíjdarabokat szögekkel sűrűn kiverte, úgy hajlította, csavarta meg, nyomta össze és lapította szét a végükön lévő fémalkalmatosságokat céljai érdekében. Csak így váltak használhatóvá megzabolázott szájak, karikázott orrok és megpántolt fülek riasztóan fenyegető megjelenítésére.

         A rurális, a gorombán célszerű hatás megmaradt. Egyfelől a (most éppen) szobrász Gaál oly avatott hozzáértéssel dolgozza át összegyűjtött nyersanyagát, hogy első látásra egy volt termelőszövetkezeti fogatos sem vonná kétségbe az eredetiségüket, másfelől az egész büsztöt, bőrt, vasat, fabetéteket bevonja valami hitelesítő és régiesítő patinával. Ez már maga alkotás. Az igazi alkotás azonban az, ahogyan az eredetileg fából faragott mellszobrokat körülpántolja, körülszögezi, körbebilincseli ezekkel az egykorvolt alkatrészekkel.

         Fejei első látásra, és még sokáig ijesztőek. Üres vaskarika szemek, amelyeket inkább szétfeszít, semmint tart a beléjük fűzött bőr és huzal, mindig nyitott szájak, amelyeknek üregében mégiscsak zablaszerűen feszülnek vasdarabok. Olykor ezek a szemkarikák összenyomva és meghajlítva, miáltal az arc némiképp keleties, mongolos karaktert kap, máskor a szemek fából esztergált golyók, amelyeknek az ürességét csak fokozza, ha fúrt, mély lyukak merednek a közepükön. A szájak nyitottságát esetenként egy függőleges bőrpánt zárja le, máskor egy átalakított vaskarika, amely az ajkak köré feszül, mindez pedig rettenetes orrokkal egybeláncolva, egybevasalva.

         Röviden: Gaál most is az emberiség rettenetesebbik részét állítja elénk, akárcsak a képeiben. Hat évvel ezelőtti kiállításán ezek a kevéssé bizalomgerjesztő figurák jobbára akcióban, közelebbről meg nem határozható küzdelmek közben voltak láthatók, tavalyelőtti tárlatán már többnyire portrészerű konkrétságban jelentek meg, közben pedig elkezdtek plasztikus, faragott, majd teljes szobrok lenni. Fejszobrok és mellszobrok agresszív, megfélemlített, vagy egyszerűen csak földostoba férfiakról, akik olykor fenyegetően üvöltenek, máskor megrettenve hallgatnak, esetleg vigyorognak imbecillis jóravalósággal.

         Lélek- és jellemábrázolások Franz Xavér Messerschmidt után kétszázötven évvel. A németnek született bécsi szobrász, aki Pozsonyban alkotta meg mindazt, amiért világhírű, ebben az utolsó korszakában örökítette meg az emberiség esendő vonásait és pillanatait, állítólag csupa önarckép formájában. Egykori, pompás és udvarképes Mária Terézia- meg Lotaringiai Ferenc-figurái után kíméletlen realizmussal mintázta meg a szemfájósat, az akasztottat, a boldogan nevetőt és az erőlködőt, hatvankilenc látleletet, amelyekhez Gaál brutalitása meglehetősen közel áll.

         Gaál karakterei azonban nemcsak abban különböznek Messerschmidt Karakterfejek sorozatától, hogy a későbarokk mester bronzzal, márvánnyal, ónnal dolgozott. Abban is, és ez sem csekély különbség. Elég Gaál korábbi, csak fába faragott, festett fejeire emlékezünk, hogy kitessék, micsoda lehetőségeket nyitott meg a vasalt-szögelt-bőrözött technika. A faszobrok is kíméletlenek voltak, ám közelítésmódjuk könnyed szemlélődésnek tetszik azóta, hogy a faragott fatestet beborítja, bepáncélozza és fölszaggatja ez a sajátos, összeszedett matéria.

         Nagyobb az eltérés a művek lényegében. Míg Messerschmidt kíméletlen, meg nem bocsájtó, már-már gonosz, Gaál csak részben az, illetve csak annak látszik. Karaktereiben minden riasztó megjelenésük ellenére van valami emberi, megértésre, együttérzésre hajlító alaposabb ismerkedés után. Többnyire az esendőség az. A Phantasma III. agyarat csattogtatva üvölt, de az égre néz, mintegy fájdalmasan, vagy kérlelően. A Transhuman Fetish II. (a címek fokozzák az elriasztást) lefegyverzően ostoba a lefittyedt ajkával, de egyszersmind szánni való ugyanaz által. A Phantasma I. megalkuvó módon fejet hajt, ám bőrsapka borította fejével mintha megszállott mérnök-feltaláló volna, valahonnét a húszas-harmincas évekből. Röviden és leegyszerűsítve: mind hasonlítanak valamiképp a környezetre, amelyről Gaál véleményt közöl.

 

Népszabadság 2012. június 13. 14. old.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

 legutóbbi bejegyzések: 

November 13, 2019

October 30, 2019

October 15, 2019

August 14, 2019

Please reload

Please reload

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com