• Rózsa Gyula

BAUHAUS CSIPKETERÍTŐVEL


Ismét meg kell állapítanunk, hogy a konstruktivizmus örök. Hogy miközben a huszadik századi többi izmus régóta csak vad-, neo- és poszt- morfémával enyhített változatban éli az utóéletét, ennek az anno sokféle ideológiával megtámogatott egyféle törekvésnek a folyamatossága úgyszólván töretlen. Kiállítások, művek, életművek bizonyítják, hogy a mai (harmadik? negyedik?) generáció nem megidéz és emlékezik, leginvenciózusabb tagjai mintha átmenet nélkül folyatnák az elődök munkáját, azaz a végletesen puritán geometria bonyolultan humánus művészetté szervezését.

A Pesti Vigadó kiállítása ilyen. S minthogy a Bauhaus centenáriumára meghirdetett plakátpályázat eredménye, a művek kétszeresen vállalják az azonosulást.

Minőségben is. Simon - Tajdina Balázs derékszögből épített betűi, derékszögű fekete kerete és piros négyzete nemcsak sokszoros mértani következetességével zárkózik fel a weimari elődökhöz, hanem azzal az egész konstrukciót balra döntő bátor gesztussal is, amely egyszerre dinamikus és kelt emberi-esendő képzeteket. Hasonló beleérzéssel készült Major Imola fekete-fehér épületfotót, embercsoportot és szövegsorokat Bauhaus-kreativitással montírozó kompozíciója és Dancs Réka ugyancsak Gropius-portrét nonfigurativitással kombináló centenáris lapja.

A műhely/iskola sokfélesége sokfajta emlékezésre adott alkalmat. A tisztelgő Bauhaus kiállítás kulcsműve azonban alighanem Ducki Krzysztof plakátja. Egy pőre, merev támlájú szék, színes négyzetminta háttérrel, rajta egy csipketerítő. Szépíthetünk is, lehet a szék geometrikus építmény, esetleg Itten híres színtáblázatával a háttérben, de az odavetett csipketerítő akkor is csipketerítő marad.

A látszólag könnyed-kaján mű pedig néma kiindulópontja az igazi értelmezések sokaságának. Hogy a Bauhaus késői interpretációja, hogy a nagy múlt és a ma viszonyának nem sok illúzióval teli ábrázolása, ahhoz kétség nem férhet. Hogy azonban ez a fanyar, de komiszul szótlan véleménynyilvánítás arra vonatkozik-e, hogy a sokszor bútoralakjaiban, sokszor elméletében is szögletes Bauhaus mára domesztikálódott, s ha igen, az emberi kényelem győzött-e vagy a kispolgári díszítőmámor, arra nincs válasz. Hogy a szellemét eltorzító örökösök közül a szegényszagú panelépítkezésre gondol-e vagy arra a bronzokkal és márványokkal dúsított art decóra a Szent István park környékén, amelyet a pesti nagyzás és félműveltség nem átall Bauhaus jelzővel illetni.

Ami bizonyos: Ducki tapintatlansága mérce mindazokhoz a munkákhoz, amelyek a nagy előd méltó megidézésén túl, a beleérzésen és a ráhangolódáson kívül a tárgy és a hozzávaló utókori viszony kifejezői.

Illusztrálhatná a fenti értékeket Olajos Csenge néma 100-as számmal ékített nyomata, amelyen a fehér vonalakkal megjelenített rajzoló kéz úgy húz vonalakat a dessaui törzsépület fotójára, hogy az utóbbi merész perspektívája, meg az előbbi naturális határozottsága együtt képes kifejezni múltbeli értéket, ezt övező tiszteletet és a jelen alkotni képes öntudatát. Árendás József ezt nem kevésbé hatásosan, de lefegyverző derűre hangolva adja tudtul az immár klasszikus, férfias és szögletes Bauhaus-logó meg a könnyeden rajzos, piros ajkú nőfigura talán csókjának, talán csak egymásra vetülésének a megjelenítésével.

Még kevesebb eszközzel, fekete téglalapon alapszínekből és alapformákból komponált vidor portrén oldja meg ugyanezt Baráth Dávid, míg Soós Eszter láthatóan feltalálta a barokk konstruktivizmust. Kompozíciója igazán csak alapelemekből, egyenesekből, körökből és megint csak betűkből áll, színei a kötelező alapszínek, de ezek a kék, vörös, sárga, fekete körök, szögek, betűk és párhuzamosok olyan bonyolult mozgást végeznek a maguk éterien tiszta világában, hogy az maga a nyugtalanító egyensúly.

Vagy a posztmodern; minden esetre az utókor teljes megértése és önálló értelmezése. Amelynek – a hiteles és alkotó interpretációnak – példája is, jelképe is az a cinkos irónia, amellyel Bakos István Breuer-székké változatja Breuer Marcellt és Breuer Marcellá a csőszéket a századik évforduló alkalmából.

Major Imola

Soós Eszter

Dombovári Ágmes

Baráth Dávid

Bauhaus 100. A Magyar Művészeti Akadémia plakátkiállítása. Pesti Vigadó, 2019. május 26-ig

Megjelent: https://ujnepszabadsag.wordpress.com/2019/04/23/bauhaus-csipketeritovel/

https://olvassbele.com/2019/04/27/bauhaus-csipketeritovel-bauhaus-100-a-mma-plakatkiallitasa-vigado/


141 views
Kiállítási Hírek

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com