• Rózsa Gyula

MÁS SZENZIBILITÁS II.


SZOTYORY LÁSZLÓ

Szotyory László neve ugyan nem található az Új Szenzibilitásról szóló forrásokban, de nemcsak az ötvenes évtizedben születtek, nyolcvanas közepén indulók korosztályi közössége kapcsolja össze Mulasiccsal a Várfok utcában. Szotyory azoknak az újvadaknak, újexpresszionistáknak a bátorításával kezdte a pályáját, akiknek a működését többnyire szintén transzavantgárdnak, vagy abból levezetendőnek tekintették. A retrospektívnek bejelentet kamaratárlaton néhány türelmetlen nőportré utal azokra a zöld arcú asszonyokra, égszínkék kastélyromokra és feketén pasztózus bibliai férfiakra, amelyek korábban keletkeztek, és mind megtekinthetők a festő honlapján.

Szotyory aztán első látásra csak annyit változott, hogy romantikusabb, mintegy megértőbb lett. Ugyancsak első pillantásra pálmái és patakjai olyan buják és dúsak, mint a romantika egzotikus ágáé, amely a gyarmatosítók mögött nyomult a téma meghódítására, és Írországán is olyan zölden zöld a fű és omladékonyan romos az ősi várkastély, ahogyan az a tizenkilencedik század piktúrájában és belletrisztikájában meg van írva.

Szotyory Romantikus táján borongásában feltétlenül angolszásszá komorul az alcím szerinti antik öböl (2016), oroszlán-képein fenséges az állatok királya és királynője, mint Eugène Delacroix uralkodó emlősei, és rémisztőszemű a kétezer tizenkettes A magányos farkas, a minden bizonnyal hómezőn.

De nem kell e tárgyaktól a rőt alkonyi felhőkarcolóig (New York, 2012.), vagy Az estély balsejtelmű éjszakai limuzinjáig eljutni, hogy ez érzelemgazdagság felettébb gyanús legyen. Szotyory romantikáját már a romantikus témáknál kétségébe vonja Szotyory maga – a megidézést a tagadás. Hiszen az ír idillen azonnal látható, s még előtte: érezhető, hogy az ormok elkenődtek, az alapfal omlik, és így a fű gyönyörűségesen zöldje még képtelenebb, a Romantikus tájon minden olyan kormos-fekete, hogy vízpart, hegyfok és oszlopend éppen csak hogy sejthető, a magányos dúvadnak meg oly tépett a fekete szőre, oly vészjóslóan villog a szeme, hogy inkább látszik a krimi sátánkutyájának, mint a Toldi toportyánféregének.

Megidézés, átélés egyszersmind eltávolodás, túljátszás. Eruditív méltatás a brechti dramaturgiával találna rokonságot ebben a festői magatartásban, amely így aztán természetes gesztussal teljesíti ki figyelmét a rózsaszín felhők alatt száguldó berlini S-Bahnra, (A magasvasút), a sötéten baljós egekbe Emelkedő repülőre, sőt egy másikra, amelynek már a címe is A Bermuda-háromszög.

Azaz, a lényeg, a gesztus, a múlthoz való viszony azóta sem változott. Szotyory, akárcsak az érett Mulasics úgy maradt konzekvens, hogy a tagadással mesterfestészetet alkotott. A múlt opponálásának, méghozzá a múlt vívmányait felhasználó, egyénileg értelmező oppozíciónak legyen példája egy Szotyory-főmű, a 2011-ben készült Készülődés az ünnepre II. Természetesen félig öltözött leányt ábrázol, természetesen félig fedetlen keblekkel. Ám mielőtt a néző a viszonylag nagy vászon lírájában és érzékiségében feloldódna, ütköznie kell azzal a ténnyel, hogy 1.) az egész látvány, ha nem is taszító, de felettébb nem kellemes szürke, méghozzá valamelyest a katonai álcázó szín sárgaszöldjével keverten szürke. Ráadásul: 2.) a plasztikusan megfogalmazott zsánert szándékos slendriánságok kezdik ki. Nemcsak a modell hajáról csorog le a híg festék, egy pillanatra akarva-akaratlanul vérző fejet asszociálva, hanem a leány karjáról, jobb kézfejéről is úgy futnak alá a festék-megfolyások, mintha valaminek a rojtjai, szakadt szálai volnának.

Az értő szem felfedezi: ilyen lazúrosan-akvarellesen, ilyen álgondatlanul és álrögtönözötten csak egészen kiváló festők festenek. Mesteri érzékenységgel, ha tetszik, szenzibilitással.

Szotyory László: Készülődés az ünnepre, 2012. Olaj, vászon, 130x95cm

Szotyory László: Kis retrospektív, nagy mániák. Várfok Project Room; 2017. március 11-ig.


0 views

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com