• Rózsa Gyula

FESTŐ A VÉGEKEN


Ziffer Sándor

Dobó István Vármúzeum, Eger

Nem túlzott a honfitárs-monográfus Borghida István, amikor Kandinszkijjal egy lapon emlegette Ziffer Sándort. A Nagybányai táj boglyákkal püspöklila szénakupacai kilencszáznyolcban, a Hegyoldal… zöld-vörös izzásai két esztendővel később a felfokozottságnak, a színszabadságnak ugyanazon a végső pontján vannak, ahol a nagy orosz állt, mielőtt az absztrakció határát átlépte. De ebből nem nemzeti sopánkodás következik. A már-már absztrakt elszántság, a hiteles, vad expresszivitás nem azt tanítja, mit szalasztott el Ziffer egy mechanikus nemzetközi menetrendhez mérve, sokkal inkább azt, hogy milyen lehetetlennek látszó vállalást vitt végig. Kénsárgákkal viaskodó zöld lombvonulatot hömpölyögtet a nagybányai völgyekben már a világháború után, és vörösen lángoló fákat gyújt a hegyek előterében még ezerkilencszáz-huszonnyolcban is.

Nagybánya ekkortájt alighanem a világ legvége. Peremre sodródása már akkor megkezdődik, amikor, még jóval Trianon előtt, a szellemi egység felbomlik, az alapító mesterek eltávoznak. Marad tört utóvédjük mind reménytelenebb hagyományféltése, bizony konzervativizmusa, de inkább elmennek és nemzetközi meg budapesti karriert csinálnak, mintsem maradnak a lázadók, a neósok, a volt növendékek is. A szakmai elfűződést csupán erősíti a békediktátum. Nagybánya duplán határszélre kerül, szellemileg éppoly messze az egyébként is megzavarodott, megtizedelt Budapesttől, mint a más korszerűséget kereső, értetlen Bukaresttől.

Ziffer Sándor marad. Ez az Egerben született, Pesten felnőtt, Münchent, Párizst megjárt, Németországba házasodott festő úgy ragaszkodik nyolcvankét éves korában bekövetkezett haláláig, kilencszázhatvankettőig Nagybányához, ahogyan a város szülöttjei sem. Ez nem érzelmes hangulatkeltés, csupán tényközlés. És az sem romantikus életrajz-adalék, csupáncsak faktum, hogy időnként elhunyt családtagok sorozatban festett portréiból, virágcsendéletek nem kevésbé sorozatából tartotta fenn magát a képet egyéként az átlagosnál bővebben vásárló városban.

Az életműben nincs mit mentegetni, az sokkal inkább érthetetlen. Érthetetlen, hogy kilencvenkilenc évvel ezelőtt megfesti a világ legszebb rozsdálló bádogtetőjét. A Nagybánya az István toronyból egyébként is maga a hatalmas színöröm, a szépségesen bölcs kékek szélén felzeng egy naranccsal kokettáló vörös fedél, a foglalatot adó hegyvonulat és a közbeékelt fák sűrűzöldek, de az előtérbe toluló ferde gúla a maga csendjével is uralkodik. A rőt, szabálytalanul nyomuló rozsdafoltok felemésztik a kék védőfestéket, lassú haladásuk szinte látszik, és a fakuló kék-szürkével csodálatos ritmusban egyezkedik. A kompozíció rendje ugyanis geometrikus, a házak-tetők térmértana szinte megtapintható, keményedett az ugyancsak kilencszáznyolcban festett Nagybányai főtér lustább színáradatához képest.

Ziffernek sikerült az, ami keveseknek: szín és rend egybetartása. A kezdetek legkezdetén, még a század legelső évtizedében azokkal a lágy kontúrokkal, meditatív fekete körvonalakkal szegélyezi, szegi be a hatalmas színességét, amelyet elnagyolt egyszerűséggel nevezzünk szecessziósnak, s amelyet a kiválóan válogatott egri kiállításon néhány portré és zsáner jól reprezentál. Később – és ez a nehezebb – az áramló zöldeket, a zöldekbe robbanó vörösöket, a román házfalak kékjét konstruktív fegyelemmel szervezi, és nem csak a rendet kínáló házakon, tetőkön, a perspektívát ajánló látképeken. A színeket azonban ez nem tompítja. Harsogva áradnak szét a domboldalakon, tűzcsóvaként lövellnek fel egy-egy fa tövéből, szénsötétre hevítik az előtéri elemeket. Mégis, vagy ezért, békések. Mindabból, ami tanulmányútjain felszabadította, ahhoz képest, amit kiállítótársai, a majdani Nyolcak, majd aktivisták itthon továbbvittek, Ziffer festészete inkább rokon a francia vadak, mintsem a német expresszionisták piktúrájával. Ha az előbbiek a szín felszabadításával örömöt-újat akartak nyújtani, s az utóbbiak lázadni-tiltakozni, Ziffer szép harsánysága az előbbiekhez áll közel.

Békíti, csillapítja nagybányai elkötelezettsége a látványhoz. Ziffer, a doktriner Nagybánya rosszallása, ellenségeskedése közepette (mert ez is hozzátartozik a helyzetéhez) a bányászházak, a havas utak, a rozoga hidak ábrázolása közben volt szabad és szárnyaló.

Népszabadság 2007. július 11. 11. old.


Recent Posts

See All

SÚLYOS KALLIGRÁFIA

Sokáig sokan voltak (voltunk), akik nem értették Nádler István egykori színeváltozását. Azt a transzfigurációt, ha nem is megdicsőülést, de majdnem csodát, amelynek során az évtizedeken át konstruktiv

TALÁN SZÜRREALIZMUS

Bikácsi Daniela: Talán csak költészet… Bikácsi Daniela képei első pillantásra látványközelinek mutatkoznak. Távol-keleti formájú bárka egy messzire szűkülő víztükrön, egy határozott, ámbár sehova sem

MEGJELENT AZ EMBER

Mindössze annyi történt, hogy Vojnich Erzsébet figurális lett. A festő, aki évtizedek óta elhagyott gyártermeket, üres medencéket, legjobb esetben dél-kelet-ázsiai romvárosokat festett, aki csaknem az

Kiállítási Hírek

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com